Idén ez volt a legpörgősebb edzés, gyaku hanmi shihonage, yokomenuchi shihonage, yokumenuchi kotegaeshi, és kubi nage volt a program. A shihonage kellően bemelegített minket, aztán jött yokomenuchiból. Ott ránk volt bízva valamelyest, hogy milyen tempóban hajtjuk végre a technikát, és hát nem kíméltük egymást:) Lekerültünk a földre és az esés lendületéből felállva már folytattuk is. Kb. 20 perc után éreztem, hogy erős tempót diktálunk, úgyhogy volt egy pár perces "lazítás". Aztán persze folyt.köv. Nagyjából egy óra után egy hirtelen váltással jött a kotegaeshi. Nagyon furcsa volt, mert annyira bennem volt a shihonage, hogy hirtelen azt sem tudtam mit kell csinálni:) Aztán rövid tanakodás után persze már ment, de az az igazság, hogy erre a technikára nem hangolódtam rá igazán, pedig az aikidóban ez az egyik kedvencem.
Az alap technikákat a kubi nage egészítette ki az edzés végén. Erről a technikáról annyit kell tudni, hogy az irimi nagéból indul ki, de a partner befordulása miatt nem lehet megcsinálni. Ilyen esetben a fejét a két kezünk közé fogva dobjuk előre a társunkat. Jó kis technika, az biztos:)
Levezetésként jiyu waza (szabad gyakorlás) volt, ahol azt tudtuk gyakorolni mennyire van bennünk automatikusan a technika, bármelyik (aikidós persze). Itt sok függ a partnertől, mert ha nagyon gyorsan támad, akkor nehezebb a reakció, de ha kevésbé élethű (azért nem lassú), akkor jó esélyünk van rá, hogy akár egy korábban elfeledett mozdulat is "beugrik" és tudjuk használni. Jó lenne, ha minden edzés végén lenne ilyen, mert tényleg hasznos!
Kotegaeshi
2010. január 13., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése